Kezdetek

12 éve már, hogy megismertem. Megismertem azt az embert aki a világon mindennél többet jelent számomra. 3 évesen az oviban együtt sepregettünk,takarítottunk,szöktünk el,rohangáltunk vagy éppen csak a bajt csináltuk. Soha nem volt olyan pillanat, mikor mi nem álltunk volna ki egymás mellett. Lehet, igen sőt biztos volt olyan nap, mikor összevesztünk gyerekes dolgokon, de mint mindig kibékültünk. Mert rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Na igen. Ki is ez a személy.? Természetesen a legjobb barátnőm..Amanda. Annyi mindent megéltünk már együtt, amit egy 15 és 14 éves gyereknek még nem kéne. De kibírtuk/kibírjuk mint mindig. De kezdjük is el..


Egy meleg nyári nap kezdődött. Jún. 13-án. Meglepetés szülinapi bulit kaptam ajándékba. Kezdtük nagyon jól érezni magunk. Éneklések, tortázások, meg nagy mulatozások. Egyszóval: elvoltunk. 9ig lent sétáltunk, ünnepeltünk. Miután mindenki hazament, mi Amandával még beszélgettünk egy kicsit. Na attól a pillanattól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. (Nem mintha már oviban nem lettünk volna azok, de mégis csak 1 évvel kisebb nálam és hamarabb ballagtam az óvodából) Minden nap lent voltunk, strandra mentünk, városoztunk, süttettük a hasunk, fagyiztunk, és közben sok barátot szereztünk. Egy őszi napon, (kb. október eleje felé) elmentünk Shoppingolni. Mindketten beszereztünk egy új sapit, megebédeltünk, majd indultunk a suli elé, de a bódéig jutottunk. (a bódé az a csodálatos kis faház,aminek párkánya van és rátudunk ülni, ami természetesen a törzshelyünk) Persze, hogy ismerős arcokat is találtunk. Pont 4óra volt, a suliból szaladtak a gyerekek haza. (péntek volt) Odamentünk Amanda uncsijáékhoz. Rögtön lecsaptak a sapinkra Vendelék. Amilyen aranyos voltam, és megkértek rá, vettem nekik energia italt. Vendelnek, Eriknek,Milánnak és egy addig számomra ismeretlen gyereknek akivel ma már nagyon jóba vagyok. Bencének hívják, de ő pont nem kért, hogy vegyek neki. Visszatértünk hozzájuk, ők tovább álltak mi meg szép csendbe, hülyülősen végig röhögtük az estét. Aznap este jött a rossz hír..osztályfőnököm hívta anyukám azzal az ürüggyel, hogy megfenyegettem az osztályom. Természetesen kicsapta a biztosítékot nálam is. Szeretem az osztályom, és soha nem tennék velük ilyet.-magyarázkodtam, de nem jártam sok sikerrel. Megint eltiltottak a géptől, a csavargástól, a telefonomtól. Később mint kiderült, egy hatalmas nagy félreértés történt. De ez a helyzetemen semmit nem javított. Ugyanúgy maradt a szigor. Napokig le voltam törve. Majd fokozatosan enyhült ez a dolog, de az egyetlen esélyem, hogy a barátaimmal találkozzam, kilátástalan volt. Egy jó ideig sehova nem mentem csak elvétve. Ez azt takarja, hogy 2hónaponta 1xer elengedtek valahova. Ennek ellenére jöttek a gondok...

Bevezetés.:))

Sziasztoook.!:))
A nevem Szandika és elérkezett a nap, mikor eldöntöttem, hogy leírom nektek az én kis érdekes életem néhány furfangos eseményeit.Néha rossz/néha jo az én életem. Érdekelni fog titeket.:)) Hamarosan jelentkezem az első fejezettel.;)